Van egy jópofa tréninggyakorlat, amiben a résztvevőknek a játékmező egyik végétől a másikig csak egy biztonságos útvonalon lehet átkelni. Ez az útvonal persze nem látszik, a küldetést teljesítő csapatnak ki kell tapasztalnia, melyek a biztonságos mezők.
Van egy pont, ahol sokkal tovább időznek, mint a többinél. Végül belátják, hogy nincs mese, hátrafelé kell lépni és nem előre. Szinte tapintani lehet a frusztrációt, amit a felismerés okoz. Most lehet, hogy legyintesz: nem baj, egyszer túl lehet élni. Nem is gondolnád, hányszor teszed ugyanezt. Hányszor van, hogy küzdesz, erőlködsz, próbálkozol, megdolgozol minden apró fél-sikerért, ahelyett, hogy hátralépnél egyet?
Pedig az emberek sokszor ösztönösen tudják, hogy hátra kell lépni. Menj csak be egy boltba és figyeld meg, mit tesznek mások, ha nem találják a polcon, amit keresnek! Hátrafelé lépnek egyet. Nagy találmány! Egyből jobban belátják az egészet. Én még senkit nem láttam arccal a gondolába borulva kutatni.
Égető problémáinknak hajlamosak vagyunk nekiesni, beleássuk magunkat, aztán csodálkozunk, hogy nem látunk rá. Sokáig boncolgatjuk, ahelyett, hogy egészben próbálnánk rátekinteni. Egyetlen eseményre, vagy szereplőre koncentrálunk, ahelyett, hogy megfigyelnénk, annak tágabb környezetét, a rendszert és rendszereket, aminek része.
A rendszerelvű gondolkodás abban segít, hogy egymástól elszigetelt események között is meglásd az összefüggést, felfedezd a törvényszerűségeket, valós problémákra működő megoldást találj.
A rendszerelvű gondolkodást használod, amikor virágot ültetsz, amikor a tapasztalataidból tanulsz, és amikor az útviszonyoknak megfelelően vezetsz. Hogyan gondolkodsz, arról, ha vállalkozásod forgalma idén először nem nőtt, a kollégák pedig a kezdeti szép időket sírják vissza?
Hozzászólások lezárva.