Tegyük fel, hogy van egy kis tavunk, aminek az egyik végében egy tavirózsát fedezünk fel, ami mindennap kétszeresére nő. Harminc nap elteltével már a fél tavat beteríti. Nem szeretnénk, ha az egész tavat elfoglalná, de mivel nem érünk rá ilyen dolgokra, úgy döntünk, hogy addig nem foglalkozzunk vele, amíg nem lesz égető. Hány napot várhatunk?(Megoldás a bejegyzés végén.) Tegyük fel, hogy van egy jól bejáratott forgatókönyved öt főre: Veled együtt vagytok jelen tehát öten az értekezleten. Amúgy jégtörőként minden ember 1 percig mond valamit, bejelentkezik, ventillál. Mindenkinek van 1 perce elmondani, hogy aznapra milyen aktuális témát hozott, amiben tovább szeretne lépni. Minden témára 8 percet szántok. Ami nem tartozik a napirendhez, azt kilistázzátok későbbre. Zárásként tisztáztok ezt-azt. Közben persze az értekezletvezetőnek is van mondandója itt-ott röviden. Eltelt az egy óra. Tegyük fel, hogy egy alkalommal nyolcan vagytok, mert jön még három ember, aki érintett valamilyen aktuális ügyben. Nem gond, hiszen kényelmesen elfértek a tárgyalóban és lássuk be, ez még így sem nagy létszám. Nyugodt vagy, hiszen a forgatókönyved jól szokott működni, majd menet közben korrigálsz..... Melyik percben veszed észre, hogy valami egészen mást kellene csinálni és szánod el magad arra, hogy változtass az értekezlet menetén? És mit teszel, amikor kapcsolsz? Ha nem kalibráltad újra az időket, akkor 20 percnél már mindenkinek világos, hogy sokáig fogtok ott ülni. Ami történni szokott:
- „ Jaj, kicsit elszaladt az idő, van olyan, amit el tudunk csúsztatni legközelebbre?”
- „Nem gond, ha tovább maradunk egy kicsit?”
- „Látom nem férünk az időbe, akinek nagyon fontos, az nyugodtam menjen el, amikor tervezte.”
Válasz a cikk elején lévő kérdésre: CSELEKEDNI AZNAP KELL!!!
Hozzászólások lezárva.